Ueshiba Morihei (O-Sensei)
1883. december 14. – 1969. április 26.

               

Ueshiba Morihei, az aikidó alapítója az egyik legnagyobb japán harcművész mester. Tanabe falujában született, nagyapja szintén nagyon híres harcművész volt, három nővér mellett Ő volt az egyetlen fiú a családban. O-Senseiként szoktunk rá hivatkozni, ami a japán nyelvből ered, a Nagy Tanítóra lehetne lefordítani magyarul. Azonban az ’O’ a nagy mellett, egy nagyon tiszteletteljes kifejezés, aki így hív valakit az ezzel fejezi ki a legnagyobb tiszteletét.

Fiatal korában gyenge és beteges volt, az édesapja tanácsára elkezdett sportolni, futni, úszni és szumózni, így hamarosan hatalmas erőre tett szert. Főiskolában számvitel szakon végzett, robbanékony természete azonban sokszor bajba sodorta. 1900-ban nyitott egy boltot Tokióban, amivel azonban nem igazán foglalkozott az edzések miatt, ahova járt, így az üzletet be kellett zárni egy év után.

1903-ban megnősült, majd még ugyanabban az évben jelentkezett katonának, ide azonban az alacsony testmagassága miatt nem vették fel. Elkezdett tehát különböző gyakorlatokat végezni, hogy gerincét megnyújtsa. Például követ erősített magára, majd azzal együtt lógott le egy fáról. A gyakorlatok hasznosnak bizonyultak, mivel a következő alkalommal felvételt nyert a hadseregbe.

Hazatérése után magába fordult és az addig gyakorolt harcművészeteket gyakorolta. Apja támogatta őt és meghívott egy híres judó mestert, akivel O-Sensei tanulhatott. Ezután Hokkaidó szigetére ment szerencsét próbálni, az akkoriban épülő szigeten nagyon rossz volt a közbiztonság így ismerkedett meg az egyik barátjával, akit odahívták, hogy tanítsa meg a rendőröket az önvédelemre. Később aztán rengeteget gyakoroltak együtt, miután hazatértek napi több órát töltöttek az edzéssel.

A sok gyakorlás után kezdett kialakulni O-Sensei saját stílusa, mivel igen népszerű is volt ezért abban az időben rengeteg bemutatót tartott, sok mester hívta ki küzdeni. Egyszer egy nagyon híres judó mesterrel kellett megküzdenie, aki először kinevette őt, majd miután O-Sensei sokszor eldobta igencsak meglepődött. 1925-ben még a császári családot is oktatta, ekkor épült fel az első dodzsója, amit tanítványai építettek fel neki.

Mivel technikája még kialakulóban volt így az oktatás sem volt annyira rendszerezett. Sokszor előfordult, hogy az éjszaka közepén felkeltette a tanítványait, hogy kipróbáljon egy új technikát, amit épp akkor talált ki. Akkoriban aiki-budónak hívták O-Sensei stílusát.

Később Iwamába vonult vissza, ami ma az aikidó szentélye. A háború után a harcművészetek gyakorlása tiltott volt, így itt gyakoroltak titokban egészen 1948-ig, amikor feloldották a tilalmat. Az Iwamai dodzsóba a háború után sokan érkeztek, hogy tanuljanak. Az élelemért cserébe a gazdaságot kellett művelniük. A mester a kifejezetten számára gyártott mezőgazdasági eszközöket használta, tanítványainál mindig kétszer annyi súlyt emelt és cipelt, valamint rendkívül energikus volt.

Egy időben a bemutatókon gyakran csinált olyat, hogy felállt egy bokkennel a kezében és a tanítványainak az volt a feladatuk, hogy egyszerre próbálják eltolni, a fakard természetesen meg sem mozdult O-Sensei kezében, mígnem aztán az egész társaságot egy mozdulattal leterítette a földre.

Az edzéseken a dobások olyan erősek voltak, hogy az ukék kábán keltek fel a földről egy-egy esés után. Kobayashi Yasuo sensei beszámolója szerint a földhöz csapódás során a gyomra összeugrott, pedig a O-Sensei akkor már 70 éves volt, technikái lágyak és minden erőfeszítés nélküliek voltak.

Több történet is övezi roppant erejét, valamint titokzatos technikáit. Idős korában például megkérte Kobayashi Yasuo mestert, hogy segítse fel az ágyáról, Kobayashi sensei elmondása szerint alig bírta megmozdítani O-Senseit, amikor ezt szóvá is tette, jött a válasz, hogy: „Csak egy kis ki-t gyűjtöttem” majd ellazította testét. Ebben az időben sokat betegeskedett, ami a járásán is meglátszott, de amint belépett a terembe edzést tartani, háta kiegyenesedett és járása is könnyed volt.

Egy másik történet szerint egyszer megkérte az egyik tanítványt, hogy egy kőlépcsőt tegyen közelebb a házhoz, így megkönnyítve a belépést. A két méter hosszú tömör márvány lépcső még két embernek is sok lett volna, ezért a tanítvány egy emelő szerkezetet próbált meg rárakni, hogy arrébb tegye a lépcsőt, mire O-Sensei türelmetlenül megkérdezte, mégis mit csinál. Kissé morgolódott, hogy ezek a mai fiatalok milyen gyengék, majd odalépett a márványlépcsőhöz és egyedül odébb rakta, először az egyik, aztán a másik oldalát.

A mester ekkor 78 éves volt.